6 bor x 6 könyv
Nem tudom hogy vagytok vele, de könyvet olvasni jó, egy pohár bort elkortyolni mellé pedig élmény. Szeretem a könyv illatát és ugyan sokszor munka után (főként most a kinti metszések után) este már fáradt vagyok és úgy érzem hogy nem fér bele az életembe az olvasás, na akkor van leginkább szükségem arra a kikapcsolásra, amit a könyv világa jelent. …és akkor jön, hogy mit olvassak? Olyan szerencsés helyzetben vagyok, h sok jó ember vesz körül és nagyon jókat ajánlanak és ekkor jött az ötlet! Kedves barátunkat, Kormos Lili újságírót kerestem meg, az Analóg Olvasó Mozgalom alapítóját, hogy lenne e kedve 6 hónapon keresztül, 6 Raw/ka természetes borunkhoz – amit hónapokhoz, elképzelt időjáráshoz, hangulathoz, érzésekhez választottam – 6 könyvet ajánlani?
Lili igent mondott!
Olvassátok szeretettel, Lili ajánlásával:
Kormos Lili – Újságírói oldal
Februári javaslatunk
🦊 Raw/ka Ezerjó Narancs 2024 &
📖 Francois-Henri Désérable, Én uram és legyőzőm
“Lehet még érdekes egy szerelmi háromszög? El lehet még mondani két váratlanul egymásba habarodó ember románcát, ráadásul úgy, hogy a történet díszletét épp Párizs adja, anélkül, hogy érdektelen közhely-parádéba fulladna az egész?
Az Én uram és legyőzőm egy frappáns, pimasz, baromi szórakoztató szerelmi történet, amiben Párizs nem silányul frázissá, hanem végig úgy érezzük, hogy ezeknek az embereknek a sorsa nem is találkozhatott volna másutt. Ráadásul Désérable végrehajtja azt a bravúrt, hogy az egyébként ellenszenves, már szinte az elviselhetetlenség határát súroló karakterek irányába is megértést, empátiát ébreszt az olvasóban.
Aki látta az Amélie csodálatos életét, ne csodálkozzon, ha Helyey László hangján hallja majd a szöveget a fejében.
Én valahogy úgy voltam ezzel a könyvvel, ahogy az elbeszélő Tina szavalatával, kimódoltnak, banálisnak, néha bosszantóan színpadiasnak éreztem, de nem tudtam abbahagyni. Valahogy mindig visszanavigált a történetet arra a pontra, ahol nekem ez az egész tetszett. Ahol mindig akartam még egy oldalt, még egy fejezetet, ahol a hülyeségeik mellett valahogy a szereplőket is meg tudtam kedvelni. Az “izzadjon, mint a köszörűs lova” fordulatért főhajtásom és hálám Jancsó Júlia fordítónak, be fogom építeni a mindennapi szóhasználatomba.
Azért választottam a profi jégkorongozóból lett díjnyertes francia író könyvét, mert szerintem pont ez az a fajta irodalom, amire most, tél végén, mikor már szinte elhisszük, hogy ennek sosem lesz vége, és nem tudunk átlépni a tavaszba, szükségünk van. Régi, és ismerős a felállás, ahogy az Ezerjó is régi ismerős Móron, de egy másik szögből, másik fénytörésben, olyan oldalát mutatja, ami váratlan, friss és izgalmas, amiből akarunk még egy oldalt, vagy még egy kortyot. Telt, és gyönyörű a színe, az íze mély és szinte betakar. Macskaköves, párizsi utcácskán felállított teraszon üldögélve, barátokkal, titkos, vagy kevésbé titkos randevú kísérője lehetne ez a városba merészkedett kisróka.
Egészségünkre, és jó olvasást.”
