6bor x 6könyv || Április
Kormos Lili – Újságírói oldal x Raw/ka🦊
Eddig mindig arra kértem Krisztit, hogy előbb mondjon valamit a borról. Aztán kóstoltam, gondolkodtam, végül választottam egy könyvet.
Most előbb kóstoltam, mert nagyon kíváncsi voltam, mire jutok egyedül. Ez a hordós RAW/KA EZERJÓ olyan, mint mikor először vág mellbe a tavasz illata. Olyan, mint a pillanat, ahogy kilépsz az utcára, az orrod pedig megtelik roppanós, friss, lendületes illatokkal, hirtelen bele is szédülsz, olyan váratlanul ér.
Ez a bor is, az első kortynál roppan, szikrázik, de közben érezni a mélységét is, legalábbis én érezni vélem. Nem egyszerű tavaszi kaland. Bor friss tervek, új gondolatok mellé.
Ehhez az egyik kedvenc magyar szerzőm, Halász Rita második könyvét választottam. Fruzsinát, a regény főhősét, se szó, se beszéd otthagyta a férje, a nő meg tanácstalanul ül egy lebontásra ítélt ház emeleti lakásában az anyósával és a férje nevelőapjával. Párhuzamosan futó fejezetekben egy nő Budapesten, valamikor mostanában, számot vet az anyjával, az apjával, magával, erre az örök várakozásra ítéltetett kapcsolattal a férjével. Az anyósa pedig elmeséli a maguk történetét, ami egyszerre ismerős és szokatlan. Van itt egy rejtélyes fogantatás, de híján minden emelkedettségnek, egy ijedt, fiatal nőt látunk, aki egyszer csak arra ébred, hogy gyereket vár, noha a vőlegénye távol van tőle. Van itt egy mindent vivő áldozat, és közben a kérdés, hogy akarnád-e,hogy a fiad megváltó legyen, ha az élete az ára? Vagy az életetek. Nincs nagy mű, nagy áldozat nélkül, de aki marad, azt vígasztalja-e vajon az életen át tartó dicsőség.
A Betonba hímezve nem a történetet írja újra, perpsektívából ad újat, ahonnan ugyanúgy érvényesen nézhetjük ezt az évezredes mítoszt. Feltöri azt a burkot, amibe ezeket a figurákat az évezredes újramesélések rutinja zárta, és feltesz egy sor kérdést, amire idővel mindannyiunknak válaszolnia kell, ha máskor nem,hát a legvégén.
Ezt a regényt csak úgy lehet olvasni,ha nem erőlködünk,hogy mi irányítsunk, ha el tudjuk engedni a kontrollt, legalább egy könyv erejéig. Elfogadni egy másik valóságot nem azt jelenti,hogy lemondunk a sajátunkról. Csak azt, hogy megadjuk az esélyt a miénken túli igazságoknak is, ami jobban megvizsgálva felszabadító élmény tud lenni.
Tavasz, húsvét, feltámadás, mikor hangoljuk újra a bejáratott gondolatmeneteket, ha nem most?
Egészségünkre, és jó olvasást!
