Csetvei Krisztina vagyok és 1983. január 8-án láttam napvilágot egy Szabadkához közeli kisvárosban (Bácstopolyán). Gyermekkoromat már Budapesten töltöttem, majd tizenévesen családommal (Anya–Apa–Tesó és Néró, a kutya családtag) Szentendrére költöztünk, aztán jött a gimi, egyetem (BME-GTK), gyakornoki munka, munka-munka, nagybetűs ÉLET és ismét Budapesten találtam magam.
Nálunk nem volt kérdés, hogy a Műszaki Egyetemen tanulok tovább, az is biztos volt, hogy inkább a gazdasági tárgyak, marketing és menedzsment, amik érdekelnek… (nem igazán a hálózatok és rendszerek vagy vegyipari műveletek című kiváló tantárgyak). Negyedévesen projektfeladatot kaptunk – amely már a diplomamunkára való felkészülésünket segítette. Ekkor riadt nagy szemekkel állhattam otthon, mert Édesanyám egyik legjobb barátnője segített másnap utat mutatni. Szereted a borokat? – kérdezte félve. A válasz egyértelmű volt számomra. Szeretem a jó bort, az embereket, szeretek tanulni, és így jelentkeztem marketinggyakornoknak az akkor nemrégen indult és épülő-szépülő Béres Szőlőbirtok és Pincészethez. Orbán Gergely értékesítési vezető (jelenleg Borbán Pincészet) kezei alá kerültem, és csak figyeltem, tanultam, igyekeztem…, aztán karácsonyi ajándékként egy WSET-alapfokú tanfolyamot kaptam a Béres családtól a Mészáros Gabriella és Rohály Gábor vezette Borkollégiumba. (Ekkor 2006-ot írtunk.) Én voltam a legboldogabb, a legbüszkébb és a leg-leg-leg! Sikeresen elvégeztem a tanfolyamot, majd elkezdtem otthon bort kóstolni, szép címkéket gyűjteni (utólag ezeken a címkéken nagyokat mosolygok…), az étel–bor párosításokra odafigyelni.
Az élet kiszámíthatatlan és három év kitérő következett. Egy nagyvállalat marketingosztályára kerültem, egy hatalmas, idegen világba, ahol helyt akartam állni és úgy érzem sikerült is. Rengeteget tanultam, sok jó barátot szereztem, elvégeztem a BME MBA posztgraduális képzését. Szabadidőmben pedig borkóstolókra jártam…
